Egy legénybúcsú keretein belül, Prágában töltöttünk egy hétvégét. Én sosem jártam a cseh fővárosban, de teljesen meg voltam elégedve, mert tényleg megéri kiutazni oda. Sok emlékezetes dolog történt, mégis a hazaút volt az, amire leginkább emlékszünk, és legtöbb érzelmet váltotta ki belőlünk. A Magyar Államvasutak úgy gondolta, jól megszivatja azt a tizenkettő legényt, akik csak zavartalanul szerettek volna hazajutni... Alább, az én szemszögemből mesélem el, milyen is volt az ,,A" hazaút.

A legénybúcsú szombattól vasárnapig tartott, május első hétvégéjén. Mivel hétfőn már mindenkienk a hétköznapi tevékenységeit kell folytatnia, korán elindulunk, mert az út is lesz nagyjából hét óra. Délre már a prágai pályaudvarba megyünk, ahol boltot keresünk, de nem találunk. Egy újságosnál veszünk hideg élelmet, ami csak elég lesz az útra, ha meg nem, akkor a vonaton eszek valamit. Fel is szállunk a vonatra, és félve ülök le nehogy megint fel kelljen állni. Breclavig megyünk, aztán átszállunk és onnan megyünk a Nyugatiba. Kényelembe helyezem magam, és várom az indulást. Egyszercsak a semmiből egy nyugdíjas asszony megszólít csehül, így fogalmam sincs mit mond. Angolul próbálok kommunikálni, de nem érti. Tovább indul bőrönddel, mikor mögöttem egy hölgy angolul lefordítja a mondani valóját és kiderül, hogy csak le szeretne ülni mellém. Visszahívom és jelzem, hogy leülhet. Megköszöni, és közben elindulunk. Google fordítóban leírom neki, hogy én Breclavig megyek, tehát négy megállót. Ő válaszol csehül, és amit a szavaiból kivettem, hogy ő két megállót fog utazni. Nem így történt, mert egyből a következőnél leszáll. Rendes néni volt, biztos unokákhoz mehet. Elérkezett Breclav, ezzel együtt a kabaré is.

Leszáll mindenki, és együtt elindulnánk az új vonatunkhoz. De az nincs sehol. A menetrendet nézzük, de nem létezik olyan vonat, amivel mi mennénk haza. 15:55-ös indulást keressük, de az a vonat Ausztriába megy. Elmegyünk az információs pulthoz, egy néni ül bent, aki nem tud angolul csak szavakat. Megértjük nehezen, hogy a mi vonatunk amire jegyet vásároltunk nem is létezik… Elképesztő… - mondom én. Viszont jön majd ötkor egy vonat, ami a Nyugatiig megy, arra felszállhatunk, a jegyünk jó lesz. Így egy be nem tervezett kávézást útba ejtettünk. El is ment az idő, megérkezett a vonatunk. Reméljük jó lesz – sóhajtunk fel amikor felszállunk. Hely az van dögivel, így ebből talán nem lesz baj. Már félórája állunk és nem mozdultunk semerre. Már így is késünk egy órát, ez jön még pluszba. Sem internet, sem áram nincs a vonaton, így szétunom magam. Végre elindulunk. De visszafelé, Csehországba… Pedig nem szálltunk rossz vonatra. Indokolatlanul egy megállót visszatolattunk, és várakozunk. Mikor már csak nézek ki a fejemből, hirtelen elindulunk. Közel két óra a késésünk, de nem baj, csak érjünk haza – beszéljük a vonaton.

Ezentúl minden megállónál megállunk több tízperceket, és összeszedett a vonat közel másfél órás késést. Én pedig úgy döntöttem elmegyek az étkezőkocsiba, ki is néztem mit szeretnék enni. Már az nagy kaland, hogy eljussak oda. Minél hátrébb megyek a vagonokban, annál lejjebb megy az életkedvem. Mintha a társadalmi rangokon lifteznék. Ezt megpróbálom félretenni, csak nem tudom. Kijön a pincér közli - Szendvicsen kívül semmivel sem tudok szolgálni. Én itt egy hatalmasat káromkodok magamban. Késik a vonat, illetve nem jön, átvergődöm magam az egész vonaton, és erre semmilyen kaja sincs?! Majd egy másodperc alatt lehiggadok, és kérek egy szendvicset, ha már idáig jöttem, mellé egy sört a miheztartás végett. Öt perc alatt elpusztítok mindent. Jön a pincér, kérek tőle egy ikonikus csokirolót. Elmegy és mikor visszajön, majdnem egy hátast dobok attól, amit mond - Mivel nem volt hűtőben a csokiroló, ezért durván megolvadt, és nem szeretném ezt odaadni. Rendben, szeretnék fizetni – válaszolok neki. Fizetek, kétezer. Egy szendvics és egy sör, amit én is bármikor meg tudok venni a boltban. Így borzalmasan rossz élményekkel hagyom el az étkezőkocsit, ami tele volt szeméttel. Pedig az utóbbi időben, nagyon felnyomatta a vonaton evést a MÁV, ezért külön automatákat, és falatozót (a Batthyány téren) hozott létre. Én erre egy óriási dislike-ot tudok reagálni.

Több tanulságot is le lehet vonni ezzel kapcsolatban. Főként azt lehet, hogy jól gondoljuk meg a többországos utazást vonattal, és emellett ne várjunk semmit sem az úttal kapcsolatban, mert csak csalódás érthet, gondolok itt a kajára...