Foci és Magyarország. Ez a kettő téma szinte egybeolvadt. Nagyon kevés embert találunk az országunkban, aki semmilyen formában nem érintkezett a labdarúgással. És talán ennél is kevesebbet, aki nem szurkolt a magyar sikereknek idén az Európa-bajnokságon.

Kétévente, mikor minden nemzeti labdarúgó bajnokságot megrendeznek, az szentünnep a sportszeretőknek, és a fociszeretőknek. Hiszen egy hónapig, nap mint nap, nemzeti csapatokat nézhetünk, a válogatottak élén pedig a legnevesebb sztárokat. Az már csak ráadás, hogy az esetek többségében ez nyaranta szokott történni, ekkor sokan összegyűlnek, és egy nagy közösségként szurkolnak a fiúknak.

Hála istennek az utóbbi időkben, már nem kell nélkülözni a magyarokat sem. Talán azt is kijelenthetjük: Magyarország és a magyar válogatott szokásos résztvevő Európában. Az elmúlt években – nézzük 2020-tól – olyan országok ellen bizonyított a magyar csapat, mint Franciaország, Anglia, Németország vagy Törökország. Mi bennük a közös? Mindegyik országot megtaláljuk a topfutballban, és az Eb-n, a kieséses szakaszban. Miután ezekkel a válogatottakkal a magyarok döntetlent játszottak, vagy nyertek, a többség kikiáltotta a válogatottat Eb győztesnek. Egy viszonylag könnyebb selejtező csoportba került, amivel a Vb fiaskót lehetett elfeledni. Aztán a magyar válogatott ki is jutott csoportelsőként az Eb-re… Az egyszerű ember ránézett a tabellára, és megállapította hogy ez garantált siker. De azért már a selejtező sorozat végén gyülekeztek a fekete felhők a csapat felett. A selejtezők végére nyögvenyelős volt a teljesítmény, és azért olyan sima csoportelsőséget nem lehetett mondani. A további barátságos meccseken, pedig Marco Rossi és a legénység, inkább kísérletezett, mintsem komoly erőtételt vitt véghez.

Elérkezett hát az Eb. A várva várt pillanat. Június tizenöt, Németországban, Svájc ellen. 1-3, hatalmas pofára esés. Ezt egy németek elleni 2-0-s vereség követte. Aztán Skócia ellen pedig maga a katarzis. Egy századik perces gól. 1-0-ás siker és szorítás a további meccseken, hogy meglegyen a továbbjutás. Ez nem történt meg, hiszen csak a legjobb négy csoportharmadik jut tovább, Magyarország ötödikként végzett ebben a felsorolásban. Így mint háromévvel ezelőtt, ismét a csoportkörből sem jutott tovább a válogatott.

Miután csillapodtak a kedélyek, meg lehetett beszélni, mi is ment félre. A legalapvetőbb, hogy a magyarok kerete nem olyan mély, mint például a németeké. Amíg Németországban a padról olyan minőségi játékos is beszállhat csereként, mint amilyenről a szeretett válogatottunkban csak álmodhat. Röviden, amíg a magyaroknak van egy tizenegyre elegendő kezdőjátékos, akik magasabban helyezkednek el a többieknél, a cserepadon és a tartalékok között nincs. A másik figyelemreméltó tényező, hogy amikor az angolokat legyőzték Szoboszlaiék, akkor egyrészt az angolok által a kevésbé magasra taksált Nemzetek Ligájában léptek pályára, másrészt az egy nagyon jól összeszokott csapat volt, sérültek nélkül. A meghatározó emberek, mint Szalai Attila akkor még a Fenerbahceban alapember volt, Lang Ádám is több percet játszott klubjában, Szoboszlai, Nego és Styles sem volt sérült. Ez a probléma pont az előző gondolatmenethez vihető vissza hiszen, ha több játékos állna rendelkezésre például a középpályán Rossinak, akkor most másról beszélne mindenki. Nem mellesleg a nagyobb eredmények után a média, az emberek nyomást helyeztek a játékosokra, hogy Europában bizony el kell jutni messzire. Ezen kritériumok mellett, pedig a fiúk nem teljesítettek rosszul, azt hozták ki amit lehetett.

Tehát szőrnyű kimondani, de a magyar futball még mindig messze tart, a nyugati riválisoktól. Hiába az a jó pár sikerélmény, a mai világban ennél több kell a végsősikerhez. Egy-egy meccsen fel tudja venni a lépést a nagyokkal, de egy tornán még nem. Ez az örömmámor utáni kiesés egy kis ébresztő azok felé, akik nagyobbat vártak el a válogatottól. Így most már mindenki a helyén tudja majd kezelni a csapatot. Annak viszont örülni kell, hogy az elmúlt évtizedek után egy nyerőképes szerethető válogatottat tudhat magáénak az ország, hiszen már beírható, az állandó résztvevő jelző a magyarok mellé.